Későősz

Lebegő leveleket, el fújta a szél.
Elfuttot az idő, az eső alladt hideg lett.
Üres fa, magányosan a szélben átél.
A nyers zöldekről szóló álmokat terveztetett,
Ami tavasszal tele van énekeléssel.
Most egyre inkább hallják a záport ősszel.

A tél tisztaságával közeledik a fehér paplannal,
És a csillagok szikráznak fonva szeretetüdvösségben.
A múlt életem késő őszben fut télhez napjaimval.
Úja születtem fájdalmamban az Úr kegyelmében.
A hit az örökkévalóság szárnyán visel.
Amint szívemben mindig tele van énekeléssel.

- Gyere, Uram, szenteld meg lényem,
Az életem télhez közeledik, én várok rád.
Az örök tavaszt várja a hitem
Addig amint a szívem viseli a pulzusát